Igen, nehéz lesz erről a könyvről írni, mert viszonylag sok könyvvel ezelőtt olvastam.
Agatha Christie valahogy mindig (kivéve egy alkalmat) leköt és kíváncsivá tesz ki lesz a gyilkos a végén, kivel mi történik még,hány áldozat lesz, illetve magát a gyilkosságot hogyan kivitelezték.
A történetben egy régebben olvasott könyv szereplője is visszatért, akit meglepő volt látni ebben a könyvben, ugyanakkor kicsit valahogy közelebb érzetem magamhoz a művet, mert már nem csak Poirot ismertem belőle, hanem őt is.
Az alaptörténet:
"Mrs. Ariadne Oliver Woodleigh Commonban vendégeskedik. A kisvárosban Halloweenkor tinibulit szerveznek: liszttorta-szeletelés, almahorgászás, tűzharapás szerepel a szórakozások között. A tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal a meglepő információval áll a híres írónő elé, hogy gyilkosságot látott. Mrs. Oliver hiszi is meg nem is, egészen addig, amíg holtan nem találják a kislányt. Valaki belefojtotta a vödörbe, amiből az almákat kellene kihorgászni. A regényírónő megint jó barátjához, a világhírű kis szürke sejtek tulajdonosához, Hercule Poirot-hoz fordul segítségért. És noha megváltozott a világ azóta, hogy ők először találkoztak, van, ami mindig ugyanolyan marad: Poirot zsenialitása. A regény más kiadónál, más fordításban Ellopott gyilkosság címen jelent meg."
Kicsit a közepe felé csalódott voltam, mert biztos voltam az elkövető kilétében, ugyanakkor örültem is magamnak, hogy kitaláltam :D Nem volt olyan jó,a történet, mint a Macska a könyvtárszobában, de nagyon olvastatta magát. Továbbá kaptunk Poirot piperkőcségéből egy kisebb adagot, ami néha mulatságos, néha idegesítő volt. :D
Ha jól számolok (bár bölcsész vagyok, voltam), akkor ez lenni kicsi utolsó előtti könyv párbajon. (mert egyhez még nem írtam értékelést)
amilyen nagy lelkesedéssel állítottam össze a listáimat, úgy csökkent a könyvek szám. Végül össze-vissza kellett olvasnom a két listáról, mert eltűntek a könyvek :D
Ezt a könyvet (Claudia Frenzel: Na ne!) tavaly vettem könyvhéten 500 Ft-ért, mert marhára megtetszett a fülszövege:
"Miriam vagány. Talpraesett.
Okos. Jó fej. És kicsit lázadó. Nem meglepő. Nem könnyű megfelelni az
elvárásoknak, ha az ember átalussza a találkozókat, bealszik az előadásokon,
éjjel háromkor viszont sürgős telefonálhatnék jön rá. Hősnőnk ugyanis speciális
alvászavarban szenved: négy óránál tovább nem képes ébren maradni – de aludni
sem. A szokatlan bioritmus ára: se rendes állás, se rendes kapcsolat. Vagyis se
rendes jövő. Még szerencse, hogy Miriam vagány, talpraesett, okos és jó fej. És
nem adja fel."
Alvászavaros csajszi, akinek jó beszólásai vannak. Ez kell nekem, gondoltam. Most olvasás után vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Valahogy érdekes volt, de ez a stílus nekem nem lett a szívemcsücsörje. Konkrétan úgy van megírva az egész, mintha Mimi gondolatait hallanánk, de nem látjuk, halljuk, ami körülötte van, csak ha ő leírja, elemzi vagy elmondja hol van és kivel. Sokszor hirtelen azt se tudtam hol van, mit is csinál. Meg sokszor nem tudtam mire is asszociált, mert ő érti, de én nem. Ráadásul sok gondolkozás után se értettem :D
Valamikor tök bírtam Mimi fejét, de sokszor úgy feldühített egyes érvelésével, meg viselkedésével, hogy összességében egy terápiát szívesen tartanék neki, de nem szívesen innék meg vele egy kávét.
A könyv vége meg közhelyesen van lezárva.
Azért volt pár idézet, ami nagyon tetszett úgyhogy tőlem szokatlanul, most idézetek jönnek (a harmadik idézetet meleg szívvel ajánlom nektek, csajok :D):
"Valójában a G-pontot sem bírja a fagyponttól megkülönböztetni."
"Itt az ideje, hogy komolyan feltegyem magamnak a kérdést: mit keres ennyi idióta a múltamban?"
"Nem gondolkodik efféle gyermeteg kategóriában, hogy menő. Ő egyszerűen csak menő, magától."
"A férfi olyan legyen, mint a jó hajlakk: tartást adjon, ne ragadjon."
"Egyébként azt hiszem, a
DJ-k vonzerejének legfőbb titka a primér szexuális jelzésekben rejlik. Az a
ritmikus csípőmozgás, mintha a pultot kefélnék, földi mennyország, háromórás
kamaty ígérete."
Lanatie feladta leckét ezzel a kérdezgetős blogos díjas cumóval.
Megpróbálok a teljesség igényével válaszolni, de a jelöltekkel apró problémába
ütközöm, mivel egy azaz egy ember sincs, akit jelölni tudnék (kösz Csilla, hogy
minden embert bejelöltél, akit ismerek és blogot vezet :D) Szóval a kérdéseim
nélkül, mivel nincs ember, akinek feltehetném őket itt vannak a válaszaim
Csilla kérdésire :)
Játékszabályok:
* Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
* A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
* 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
* 11 embert meg kell jelölni és linkelni
* Nincs visszaadás/visszajelölés
Válaszaim:
1. Ha csak egy tulajdonságodat tarthatnád meg, a többi véletlenszerűen
lenne "újraosztva", melyikhez ragaszkodnál? Miért?
Az összes önismereti órám szükséges volt ehhez a kérdéshez :"D
Alapos átgondolás után egyiket se tartanám meg. Nem érzem úgy, hogy egy jó
tulajdonságom megtartása jó lenne nekem az újraosztás után. (negatívat meg kevesen
tartanának meg, én sem szeretnék) A negatív, ami van mellette eltűnne és akkor
hova az egyensúlyom?
2. Ha eldobhatnád egyetlen tulajdonságodat, melyiktől válnál meg?
Miért?
Eldobni se szeretnék egyet se. Majd javítok rajtuk, ha tudok.
3. Ha visszakaphatnál valakit, aki valamiért már nem része az
életednek, vissza akarnád-e kapni? Miért?
Nem, nem szeretném visszakapni. Inkább nem szeretném a múltban
elveszíteni.
4. Ha az életed egy film lenne, milyen címet adnál neki és milyen
műfajba sorolnád?
Stílusosan Szandi lenne a címe, és valami unalmas musical lenne, amit
csak én élvezek :D
5. Van-e olyan zene, amit szerinted akárhányszor meg tudnál hallgatni?
Ha igen, mi az?
Van hát: Shayne Ward - Breathles
6. Mi az a létező képesség, amit a legszívesebben magadénak tudnál?
Miért?
Szeretnék fogékony lenni a nyelvekre, mert a magyaron kívül más nyelven
igen gyatrán kvartyogok.
7. Ha szuperhős lennél, mi lenne a szuperképességed és a szuperhős
neved?
Valamilyen gyógyító képességet szeretnék. A harc meg az utána lévő
felfordulás nem az én műfajom. És nem én szeretném kitalálni a nevem. Ha
tényleg szuperhős leszek valami menő újságíró nevezzen el valaminek :D
8. Ha találnál egy elásott kincsesládát, milyen kincsben reménykednél
és mit kezdenél vele?
Ha találnék egy kincsesládát, az lenne az első gondolatom, ebben valami
szentimentális első randi után itt hagyott emlék lesz. Természetesen belelesek,
hátha tévedtem, de ha az van benne szépen visszaásom, hadd legyenek boldogok,
amikor x év múlva visszamennek és kiássák.
9. Gyűjtesz-e valamit? Ha igen, mit?
Igen, pénzt. :D
10. Milyennek képzelsz el egy ideális randevút?
Ne legyen az a tipikus filmben is látható randi. És ne legyen ilyen
nagy meglepi benne. Alapból zavarban lennék, de ha még ilyen nagy fenek kerít
neki, akkor használhatatlanul zavarban lennék és soha többé nem keresne.
x"D Nekem tökéletes egy fa alatt üldögélve is.
11. Ha választhatnál egyetlen embert a világon, akivel beszélhetnél, ki
lenne az, és mit mondanál neki?
Hát nehéz volt választani, de Hugh Jackman lenne a választottam. És azt
mondanám neki: "Nálam te vagy a falkavezér, Hugh!" :DDDD És közben két
kézzel két ujjal mutatnék felé :DDD
11 dolog rólam:
1. Nem szeretem a májat, a párolt zöldséget és a gombát.
2. Gyűjtöm a cuki vízilóplüssöket.
3. Nem szoktam sírni. Maximum egy évben egyszer.
4. Leginkább az ilyen töty-töty zene, ami közel áll hozzám, de nagyon
szeretem a kpop számokat és előadókat.
5. Nem hordok kiegészítőket. A nyaklánc megfojt, a gyűrűbe beledagad az
ujjam, a karkötő elzárja a vérkeringésem (bár néha azért karkötőt felteszek,
meg a vadi új teknősös nyakláncom <3). A kicsi fülbevaló szúrja a fülem háta
mögött, a lógós fülbevaló meg a világon a legundorítóbb dolog :D
6. Megvan az asztalom saját rendje, amit a tesóm káosznak nevez.
7. I <3 Pécs
8. Szemüveges vagyok, de nem szeretem hordani.
9. A hajam úgy tökéletes, ahogy van (kivéve, ha azt mondom, hogy szar).
Én tudom mi áll jól, nem más.
10. Néha írok. Csomó történet van a fejembe, de elkezdem leírni őket és
félbemaradnak egy idő után.
11. Szeretem a csillagokat. A valódiakat és a szobám plafonján lévő
fluoreszkálókat is. Egyszer veszek egy teknősös csillag alakú fényeket
kibocsátó csecsemő altatót.
Egyre csak halogattam a könyv olvasását, de végül elért a végzet(?), bevittem a munkahelyemre és ott sikerült magamévá tenni. Pontosan egy olyan borítójú példányt, mint a mellékelt képen, mely kép funkcióját tekintve a könyv vizuális elképzelésére szolgál, semmi többre.
Kezdjük ott, hogy Dan Brown neve valahogy engem arra dologra emlékeztet, amivel 10 perc wc-n ülés után találkozunk (a 10 perc egy hozzávetőleges átlagot képviselő statisztikai szám, a valóságnak nem felel meg), így nehéz volt röhögőgörcs nélkül kinyitnom a könyvet. A tartalma már nem volt ennyire mosolyogni való, az enyhe vicceken kívül, amit lehet élőszóban nem is vicceknek neveznék, hanem lanyha próbálkozásnak arra, hogy egy kicsit feldobja az akció dús történéseket.
Kicsit olyan érzésem volt olvasás közben, hogy egy film forgatókönyvét olvasom irodalmi formában, ahol a fejezetek az egymást követő jeleneteket írják le. Egyes fejezetek hosszúságát és titkokat sejtető végét tekintve talán nem is tévedek akkorkát.
A történet maga egy harvardi professzorral indul, aki éli az átlagos szimbólumkutatók életét, amikor egyik reggel kap egy pornóképet, amin a szereplő mellkasára az Illuminátusok elveszett, sosem látott bélyegét égették. Sity suty Európában terem, ahol egy szuper okos kutatókat alkalmazó cég felkéri segítsen a halott csóka meggyilkolásának ügyében, és társnak megkapja a hulla lányát, aki nem mellesleg okos, (megdöntötte Einstein egyik elméletét), szép és 40 méterről meg tud jelölni imbolygó hajóról egy tengerből kiugró delfint. Sity suty a Vatikánban teremnek (a nő rövidnadrágban), ahol javában folyik a konklávé és az Illuminátusok által kever fent említett budis dolog. A többit már nektek kell kitalálni vagy elolvasni.
Maga a könyv úgy egészében nem tetszett. Vagy a fordítás volt rossz vagy maga az író stílusa. Nekem nem jött be a fejezetek végén az izgalomfokozó lezárás. Nem jött be, hogy olyan ügyetlenül vezette a történetet. Viszont, azért kapott 5-ből 4 csillagot, mert marha jó az alaptörténet. Ez a történelmi és művészeti alapokra helyezett cselekmény nagyon elgondolkodtató és elsodró. Utána akarsz nézni a szobroknak, a helyszíneknek és kutatod az általános iskolában művészettörténet órán (polgári nevén rajz óra) felszedett morzsákat az agyadban.
Ha nem teszed le az első 30 oldal után, akkor nyert helyzetben vagy. Viszont, ha gondolkozol a félrerakásán, akkor adj neki egy esélyt.
Még két könyvünk van Dan Browntól (:D), szóval majd nekiállok a sokak kedvenc Da Vinci-Kódjának is, hátha az több csillagot kap.
Ideje most már rendeznem soraimat a könyvmolypárbajos könyveimmel, mert káosz van, hogy melyik könyv van meg itthon, melyiket olvastam... Ráadásul a Szabó Ervin nyári vakációra megy, úgyhogy elég sürgetővé vált ez a "pakolás".
Ez volt a két kiindulási listám, amin most variálni fogok.
A lista
Agatha Christie - Tragédia három felvonásban
Paulo Coelho - Veronika meg akar halni
Lewis Caroll - Alice csodaországban
A. A. Milne - Micimackó
Dan Brown - Angyalok és démonok
Mihail Afanaszjevics Bulgakov - A Mester és Margarita
Jean Pierre Montcassen - Az egyiptomi kéjnő
B lista
Darren Shan - A pokol pereme
Agatha Christie - Halloween és halál
Claudia Frenzel - Na ne!
Laura Joh Rowland - A sógun ágyasa
Charlotte Bronte - Jane Eyre
Amy Tan - Tűzisten asszonya
J. D. Salinger - Zabhegyező
Szóval most, így fog kinézni a két lista, amit átvezetek majd a közös táblázatban is. (pirossal szedtem azokat, amik a B listáról az A-ra kerültek)
A lista
Agatha Christie - Halloween és halál
Darren Shan - A pokol pereme
Claudia Frenzel - Na ne!
Lewis Caroll - Alice csodaországban
A. A. Milne - Micimackó
Dan Brown - Angyalok és démonok
Jean Pierre Montcassen - Az egyiptomi kéjnő
B lista
Paulo Coelho - Veronika meg akar halni
Agatha Christie - Tragédia három felvonásban
Mihail Afanaszjevics Bulgakov - A Mester és Margarita
Laura Joh Rowland - A sógun ágyasa
Charlotte Bronte - Jane Eyre
Amy Tan - Tűzisten asszonya
J. D. Salinger - Zabhegyező
Erre a változtatásra több okból került sor. A B listás könyvekből 3 alapból kiesett, mert jelenleg nincs egy példányom se belőle. Az Agatha Christie féle Tragédia három felvonásban, meg olyan szinten unalmas volt, hogy 20 oldal elég volt belőle. Lehet a mostani hangulatomhoz nem passzolt, vagy nem tudom. Még nem tettem félre Agatha-t, de egyszer ennek is el kellett jönnie.
Végre sikeresen kivégeztem Micimackót és társait könyvön is. Miközben olvastam visszajöttek a filmmel kapcsolatos gyerekkori emlékeim és élményeim, így nagyon kíváncsi vagyok az új filmre, hogy miben tér el az előző filmtől és magától a történettől.
Azt hiszem, az alaptörténettel senkit se kell untassak. Aki esetleg nem ismeri az nem innen fogja :D Mindenki ismeri a csökött értelmű medvebocs karakterét, akár a játékboltok kirakataiból, akár a tv-ben futó rajzfilmsorozatból, aminek a szereplőkön kívül semmi köze a könyvhöz.
Elég furcsa volt számomra a könyv. Nem tudok jobb szót találni rá. Ahogy olvastam mindig a film jutott eszembe, hogy ott hogy nézett ki ez a jelenet, mit csináltak a karakterek. Lehet most kicsit lehangoló leszek, de nekem a film jobban tetszett régen, mint most a könyv. Nagyon cuki volt az egész, de ennél nem több. De azért elfogom olvasni a második részt is, mert Tigrist kicsit hiányoltam :)
Darren Shan legújabb könyvsorozatában egy felnőtteknek szóló darabot alkotott. A pokol pereme ennek a trilógiának a második része. Amikor először hallottam, hogy ezt felnőtteknek szánta, akkor megfogalmazódott bennem, - és gondolom, nem csak bennem- , hogy akkor a Démonvilág sorozatot kinek is szánta? Gyerekeknek? Mert az elég durva lenne...
Szeretem Darren Shan könyveit, mert mindig valamilyen érdekes világba visz minket, ahol a szereplőknek meg kell vívniuk a maguk kis csatáit, amik sokszor nem úgy végződnek, mint várjuk. Sőt sokszor akkorát csavar a dolgokon, hogy az állunk nehezen tehető vissza 8 napon belül.
Az első Város trilógia könyv vége nekem úgy volt jó, ahogy volt. Igazából, ha nem tudom, hogy van folytatás, akkor nekem az első könyv is elég lett volna. De mivel tudtam, hogy van második és harmadik rész is éheztem a folytatást. A második rész első oldala után egy kisebb sokk ért, mert nem Capac volt a mesélő, hanem valaki más. Gyorsan becsuktam és elolvastam a könyv hátulját. Mint kiderül eme kötet főszereplője Al Jeery a "ma" már alkoholmentes életet élő katona, akinek a története Capac tanuló idejében játszódik.
Al a Kardinálist védő Osztagban szolgál. Szereti az állandóságot, nem akar magasra törni. Neki ott jó, ahol van, nem kíván többet a megszokott mindennapjain kívül. Ezt a monotonitást töri meg a Skylightban történő különös és rejtélyes gyilkosság, amiben aktuális barátnőjét küldik ibolyát szagolgatni. A Kardinális kiemeli az Osztagból és ráirányítja az ügyre, de nyomozás közben több dolgot tud meg, mint amit szeretett volna, de már nem tud a változás útjába állni. Al legjobb barátja Bill, a bibliofil rendőr, Ellen, Al ex felesége, Paucar Wami a hírhedt gyilkos és Psichilla Perdue lesz Al szereplő társa a regényben, akik igen érdekes figuráknak bizonyulnak az utolsó percekig is.
Valahol azt írtam, hogy az első könyv nem is volt horroros. Ne ezt a kijelentésemet ez a kötet rendesen megcáfolta. Én már sokat megéltem Darren Shanból, de ebben is voltak olyan részeket, amiket nem szívesen olvasnék újra. Emellett érdekes volt a két karaktert - Al és Capac- összehasonlítani. Mondhatjuk teljesen egymás ellentétei, mind külsőre, mind belsőre. Kíváncsi vagyok a harmadik könyvben megjelenik-e ez az ellentét.
Az előző könyvből megmaradt apró kérdések itt nem találtak válaszra, sőt újabbak keletkeztek, de ennek így kellett lennie, hisz nem lenne akkor harmadik rész :D
Viszont az első rész százszor jobb volt, mint a második. Itt valahogy nem találtam a varázst, sőt nem volt csavar a végén, mert annyira kiszámítható volt számomra, hogy kik/ki követte el a gyilkosságot/gyilkosságokat, hogy unottan olvastam el az erre vonatkozó befejezést. Aztán a prológusban kicsit mégis felkaptam a fejem, hogy na, most lesz valami, de végül azt is kitaláltam, így a záró sorok se lettek túl ütősek.
A harmadik rész már Capac szemszögéből olvashatjuk, szóval ha valakinek megvan a 3. kötet az dobjon már meg vele :D
